Szilvás pite, jazzdobos, eső és facebook...

Miközben beleharaptam a Kati által készített gluténmentes szilvás pitébe, egy újabb ingyenes online tanfolyam oldalát böngésztem. A süti finom, az alja kellemesen odakapatott felidézve ezzel a régi (nem légkeveréses) sütőkben készített nagyi sütiket. Ízét és illatát tekintve pont illik ahhoz a borongós, esős őszi délelőtthöz, mint a mai. Omlós, kicsit morzsás hatást kelt, viszont a szilva benne zamatos. Még egy csipetnyi fahéj és átavanzsálhatna karácsonyi desszertnek. De már meg is ettem. Jólesett. Egy-két morzsa még ott virít a fehér csészealjon, merthogy Kati azon hozta be … (Ha most lenne egy kutyám, oda lenne a csemegéért!)  Majd később kiviszem a konyhába. 

A kollegám fülhallgatóval a fején lázasan kopácsol a klaviatúrán. Látszik, hogy nagyon dolgozik. Időnként megtorpan, bólogat, a szájával cuccog és plattyog, majd hirtelen váltással felemeli a kezét és valamiféle jazzdoboshoz hasonlóan szólót játszik, hol a levegőben, hol (bánatomra) az asztal szélén… Állítom, észre se veszi magát!

Odakint esik. A vágóhíd tornya komoran áll, mint amolyan mini Big Ben. Csak a teteje látszik a keskeny ablakomból. Az időkép szerint az egész hétvége „úszni” fog. Remek. 

 

Mindennek persze azért van jelentősége, mert egész szombat-vasárnap csatakra ázva loboghatok Sanyi után a négy kötelező helyszínt – Hármashatár hegy, Rókahegy, Ördög-orom, Tamariska domb- terepszemlézve. Egy porcikám se kívánja! Sár, lucsok és szúnyogok (remélem csak azok, mert békát nem szeretnék látni). Persze tudom én, a mi hibánk, mehettünk volna nyáron is. Most meg szorít a szept. 25-ös határidő. Így jártunk. Majd gyűjtök gesztenyét meg faleveleket, míg „főrendezősége” fotóz és filmez. :)
Hát ilyen hétvége elé nézek...

Anyut felhívni – megvolt.

Emailek olvasása - megvolt,

Facebook hozzászólások és ajándékok jóváhagyása – megvolt.

Szívek küldése azoknak, akik küldtek, ill. a fontos személyeknek – megvolt.

Facebook játékok (Millionare City, Casino City, FarmVill) szinten tartása – megvolt.

Ingyenes online tanfolyamok olvasása – megvolt.

Reggeli gyógytea– megvolt.

Blogbejegyzés folyamatban….

Ideje lenne dolgoznom is! Fel kell hívnom Ildit…

Örök keringő

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
vajon hogy néz most rám?
vajon hogy néz most rám?

Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét
De ha bízni tudsz bennem még
Tán átírhatnám
nem késő tán

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

a hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják
kilépek az ajtón át, ez egy roskadó ház
s te a fényben ott vársz

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél
s fény gyúl mindenhol

A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
de tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
ugye büszke vagy rám?
ugye büszke vagy rám?

 

Dilemma...

Tudom, hogy mit akarok! Vagy mégsem?

Kiborít ez a szakdolgozati témaválasztás. A baj ott kezdődik, hogy túl sok minden érdekel, elaprózom magam. Szinte sosincs az, hogy csak egy dolog jár a fejemben. Ugyanakkor, ami kötelességeket illeti, hajlamos vagyok halogatni… Mikor hozom már rendbe az anyagi helyzetem; mikor mondok már végre határozottan IGEN-t vagy NEM-et a bizonyosnak; vagy, hogy mikor döntöm már el végleg miről is akarom gondolataim sodrát papírra vetni, amiért azután szabad belépőt kapok a diplomások minimum 100.000-es fizut bezsebelők táborába…  Halogatok. De miért is? Nem tudom pontosan. Lehet, hogy egyfajta hormonzavar vagy most előbukkanó eddig rejtett gén hatása ez a tanácstalanság. Lehet, hogy csak „élvezem” az adrenalin fura lüktetését a véremben, a tarkómban, ahogyan még jobb megoldásokra doppingol egy-egy közeli határidő.

Képtelen vagyok dönteni, pedig fel kell kérnem egy konzulenst (ugyanis akivel azt hittem lemeccseltük nyár elején, csúnyán pofára ejtett).

Nos, a számomra szóba jöhető témák:

Diszkrimináció a médiában – ez jól hangzik. Van bőven saját tapasztalatom…

Párkapcsolatok, a gyermekvállalás kérdései. – na erről is van véleményem…

A virtuális kor hajnalán (vágy-, fogyasztás- és szex az interneten, új közösségek, gondolkodás és viselkedés a cyber spaceben, WIW-Facebook-chat-fórum stb., társkeresés és ismerkedés). - :)

A gyerekeknek szóló műsorok interpretatív elemzése: Ők hogyan látják? – szakirodalom???

Szakirodalom!! Macera, sok idő. Ha nem lenne 8 órás állásom, nem járnék fősulira meg angolra, ja és valaki főzne, mosna és takarítana helyettem (amiket amúgy már ki nem hagynék) lenne kényelmesen elég időm egy agyonszabályozott, plágiummentes szakdolgozat komoly előkészítésére és megírására… Ilyenkor irigylem azokat, akik 22 éves fejjel Apuci pénzén és/vagy Anyuci all inclusive ellátásában élve, minden energiájukat a tanulásra, ill. önmagukra fordíthatják. Statisztikailag ugyanis még mindig ők vannak többen, bárhogy sír az ország a válság miatt! Szegény lelkek… Persze tisztelet a kivételnek!

De hát kicsit mást dobott a gép – ahogy egy élet-bölcs mentorom mondaná.

Azért érdekes bennem ez a kettősség: halogatok, de ugyanakkor borzasztó türelmetlen tudok lenni. Ha úgy van, cakk-pakk elintézek dolgokat pl.: egy nap alatt találok másik lakást és másnap szerződést kötök, s elköltözöm.

Vajon az ÉLET NAGY DOLGAI miért nem működnek így?