Íme az új frizurámmal

A kép címe: az irodista :)

Némileg kislányosabban a macskakiállításon Szilveszterrel...

... sajnos nem hoztam haza, mert nem volt nálam apróba 60.000 Ft...

Azért voltak még ott más cuki-pofák is

 

Vallomás - mindenkinek más...

- Hogy ki vagyok?

A legártatlanabb angyalod...
vagy a legkísértőbb démonod...
A barátod... vagy az ellenséged...
A szikrázó napsütés,ami beragyogja az életed...
vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel...
A szerelmed, aki mellett minden nap felakarsz ébredni...
vagy a szeretőd akinek a szíve sosem lesz a tiéd...
Egy elveszett kislány,akire vigyáznod kell...
vagy a harcos amazon,aki elsöpör téged...
A pillangók amik a hasadban repkednek...vagy a könnycsepp ami az arcodon folyik le...
...hogy Neked ki voltam... vagyok... s leszek az csak rajtad áll...

Helyzet jelentés

Hát kipipáltuk az összes helyszínt, voltunk mindenhol a legkönnyebb a csepeli Tamariska-domb volt, bár a környező utcákat éppen túrták az útépítők…. Viszont a tamariska és csipkebokrok között bóklászva fedeztük fel ezt a cuki sünit! 

A legzúzósabb – szó szerint – a Hármas-határ hegy volt: 45  perc a Szépvölgyi úton, újabb 1óra a hegy lábától a tetőig. Mire felértünk ránk esteledett, lefelé a hajtűkanyaros, kivilágítatlan autóúton enyhe halálfélelmem volt a kocsik, vadállatok és kátyúk miatt egyaránt. Kb. 40 perc után az ideg és összpontosító rendszerem fel is mondta a szolgálatot: lesodródtam az útról… Bal könyök, jobb térd zúzódással-horzsolással megúsztam. Hideg volt. Miközben megcsókoltam a hegyet arra gondoltam, vajon hány olyan hatökör létezik még rajtam kívül, aki utánam csinálná ezt a napot elektromos székkel csupán a párja két szép szeméért. Annak ezúton is gratulálok. Borzasztóan kimerültem. Újabb 40 perc le a Szépvölgyi úton, és persze a 29-es busz Istennek se jött menetrend szerint alacsonyba… végül nagy sokára csak hazaértünk. Laza 16 órát töltöttünk aznap a szabadban és 8x használtuk a BKV-t. Nem kellett altatni. 

Másnap reggel 7-kor indultunk a következő bevetésre: 2 nap reggeltől estig recepciózás a dokfilm konferencián. Békásmegyer, de messze vagy! Azért megérte: új ismerősöket szereztünk és mindkét nap jó megebédeltettek minket. Nincs okunk panaszra. Ráadásul Stőhrl lemondta a szombati órákat valami magánbacik miatt, halleluja! 

A hét csendesen telt. Ma reggel beszéltem Apámmal. Nem volt könnyű, lassan másfél hónapja nem beszéltünk, mióta mindennek elhordott az öcsémmel való összeköltözés ötletéért… Nem bírom, ha haragszik rám. Szeretem őt, akárhogy is. Persze semmi jó nincs otthon, adósság adósság hátán, anyám csak Pesten képzeli el az életét, öcsémet meg még meg kell emészteniük… Csoda, ha Karácsonyra béke lesz. 

Én pedig épp metamorfózisban vagyok. A hétvége csak az enyém! Ma fodrász, teljes átalakulás. Holnap macskakiállítás a Lurdyban, este egy jó könyv, forró csoki. Lelkileg nagyon elfáradtam, kell ez már nekem. 

Szilvás pite, jazzdobos, eső és facebook...

Miközben beleharaptam a Kati által készített gluténmentes szilvás pitébe, egy újabb ingyenes online tanfolyam oldalát böngésztem. A süti finom, az alja kellemesen odakapatott felidézve ezzel a régi (nem légkeveréses) sütőkben készített nagyi sütiket. Ízét és illatát tekintve pont illik ahhoz a borongós, esős őszi délelőtthöz, mint a mai. Omlós, kicsit morzsás hatást kelt, viszont a szilva benne zamatos. Még egy csipetnyi fahéj és átavanzsálhatna karácsonyi desszertnek. De már meg is ettem. Jólesett. Egy-két morzsa még ott virít a fehér csészealjon, merthogy Kati azon hozta be … (Ha most lenne egy kutyám, oda lenne a csemegéért!)  Majd később kiviszem a konyhába. 

A kollegám fülhallgatóval a fején lázasan kopácsol a klaviatúrán. Látszik, hogy nagyon dolgozik. Időnként megtorpan, bólogat, a szájával cuccog és plattyog, majd hirtelen váltással felemeli a kezét és valamiféle jazzdoboshoz hasonlóan szólót játszik, hol a levegőben, hol (bánatomra) az asztal szélén… Állítom, észre se veszi magát!

Odakint esik. A vágóhíd tornya komoran áll, mint amolyan mini Big Ben. Csak a teteje látszik a keskeny ablakomból. Az időkép szerint az egész hétvége „úszni” fog. Remek. 

 

Mindennek persze azért van jelentősége, mert egész szombat-vasárnap csatakra ázva loboghatok Sanyi után a négy kötelező helyszínt – Hármashatár hegy, Rókahegy, Ördög-orom, Tamariska domb- terepszemlézve. Egy porcikám se kívánja! Sár, lucsok és szúnyogok (remélem csak azok, mert békát nem szeretnék látni). Persze tudom én, a mi hibánk, mehettünk volna nyáron is. Most meg szorít a szept. 25-ös határidő. Így jártunk. Majd gyűjtök gesztenyét meg faleveleket, míg „főrendezősége” fotóz és filmez. :)
Hát ilyen hétvége elé nézek...

Anyut felhívni – megvolt.

Emailek olvasása - megvolt,

Facebook hozzászólások és ajándékok jóváhagyása – megvolt.

Szívek küldése azoknak, akik küldtek, ill. a fontos személyeknek – megvolt.

Facebook játékok (Millionare City, Casino City, FarmVill) szinten tartása – megvolt.

Ingyenes online tanfolyamok olvasása – megvolt.

Reggeli gyógytea– megvolt.

Blogbejegyzés folyamatban….

Ideje lenne dolgoznom is! Fel kell hívnom Ildit…

Örök keringő

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
vajon hogy néz most rám?
vajon hogy néz most rám?

Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét
De ha bízni tudsz bennem még
Tán átírhatnám
nem késő tán

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

a hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják
kilépek az ajtón át, ez egy roskadó ház
s te a fényben ott vársz

S a zongorán újra szól egy dal
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél
s fény gyúl mindenhol

A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
de tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

Elveszett néhány év
de végigkísért egy hang, egy név
ki voltam még gyermekként
ugye büszke vagy rám?
ugye büszke vagy rám?

 

Dilemma...

Tudom, hogy mit akarok! Vagy mégsem?

Kiborít ez a szakdolgozati témaválasztás. A baj ott kezdődik, hogy túl sok minden érdekel, elaprózom magam. Szinte sosincs az, hogy csak egy dolog jár a fejemben. Ugyanakkor, ami kötelességeket illeti, hajlamos vagyok halogatni… Mikor hozom már rendbe az anyagi helyzetem; mikor mondok már végre határozottan IGEN-t vagy NEM-et a bizonyosnak; vagy, hogy mikor döntöm már el végleg miről is akarom gondolataim sodrát papírra vetni, amiért azután szabad belépőt kapok a diplomások minimum 100.000-es fizut bezsebelők táborába…  Halogatok. De miért is? Nem tudom pontosan. Lehet, hogy egyfajta hormonzavar vagy most előbukkanó eddig rejtett gén hatása ez a tanácstalanság. Lehet, hogy csak „élvezem” az adrenalin fura lüktetését a véremben, a tarkómban, ahogyan még jobb megoldásokra doppingol egy-egy közeli határidő.

Képtelen vagyok dönteni, pedig fel kell kérnem egy konzulenst (ugyanis akivel azt hittem lemeccseltük nyár elején, csúnyán pofára ejtett).

Nos, a számomra szóba jöhető témák:

Diszkrimináció a médiában – ez jól hangzik. Van bőven saját tapasztalatom…

Párkapcsolatok, a gyermekvállalás kérdései. – na erről is van véleményem…

A virtuális kor hajnalán (vágy-, fogyasztás- és szex az interneten, új közösségek, gondolkodás és viselkedés a cyber spaceben, WIW-Facebook-chat-fórum stb., társkeresés és ismerkedés). - :)

A gyerekeknek szóló műsorok interpretatív elemzése: Ők hogyan látják? – szakirodalom???

Szakirodalom!! Macera, sok idő. Ha nem lenne 8 órás állásom, nem járnék fősulira meg angolra, ja és valaki főzne, mosna és takarítana helyettem (amiket amúgy már ki nem hagynék) lenne kényelmesen elég időm egy agyonszabályozott, plágiummentes szakdolgozat komoly előkészítésére és megírására… Ilyenkor irigylem azokat, akik 22 éves fejjel Apuci pénzén és/vagy Anyuci all inclusive ellátásában élve, minden energiájukat a tanulásra, ill. önmagukra fordíthatják. Statisztikailag ugyanis még mindig ők vannak többen, bárhogy sír az ország a válság miatt! Szegény lelkek… Persze tisztelet a kivételnek!

De hát kicsit mást dobott a gép – ahogy egy élet-bölcs mentorom mondaná.

Azért érdekes bennem ez a kettősség: halogatok, de ugyanakkor borzasztó türelmetlen tudok lenni. Ha úgy van, cakk-pakk elintézek dolgokat pl.: egy nap alatt találok másik lakást és másnap szerződést kötök, s elköltözöm.

Vajon az ÉLET NAGY DOLGAI miért nem működnek így?